A hétvégén folyvást valaki más főzött rám, és még mosogatnom sem kellett - hja, a kirándulások előnyei igen számosak.
Tegnap este hazafelé kanyarogva viszont kénytelenek voltunk realizálni, hogy minden alapanyag-beszerző hely zárva, otthon meg semmi meleg ennivaló. Valahol Dorog és Pilisvörösvár között eldöntöttem, hogy akkor a hűtőben-kamrában található cuccokból sütök egy (négy) calzonét, azt eszünk vacsorára és slussz. Persze mára is maradt belőle egy darab, ezért ma nem lesz semmiféle főzés, de mivel múlt szerda óta egy nyikket sem írtam ide (nem is volt miről, azóta rohangálás volt és kívülebéd-kívülvacsora), hát a tegnapi calzone receptjét osztom meg veletek. Vigyázat, ez itt most négy személyre szól!
Hozzávalók:
Kevés olívaolajon megpároltam a hagymát és fokhagymát, aztán hozzáadtam egymás után a paradicsomszószt, az olajbogyókat, a szardellafiléket, a tonhalat, végül mikor már eléggé besűrűsödött, a bazsalikom felét is.
Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A megkelt pizzatésztából kivágtam négy húszcentis átmérőjű kört, a körök közepére kiporcióztam a tonhalas-paradicsomos masszát, a sajtot és a maradék bazsalikomot. A körök szélét megkentem vizes kenőecsettel, az egyik oldalukat a másikra hajtva összetapasztottam, sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, a tetejüket megszurkáltam villával, majd húsz perc alatt készre sütöttem őket.
Nyamnyam.

(Igen, azok ott fognyomok. Aki ezt késsel-villával eszi, az megérdemli, hogy elmosogassa utána a fölösleges flancként használt eszcájgot.)
)
HTML nincs, link-aláhúzás van. Email-cím megadása nélkül nem lehet hozzászólni, de az az oldalon úgyse jelenik meg, szóval akár meg is adhatod. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címed megvan valakiknél, de állítólag úgysem csinálnak vele semmit.