Ez ugyan még a húsvéti menümben szerepelt, de természetesen bárhol-bármikor elkészíthető.
Hozzávalók:
A tojások héját óvatosan apró darabokra törögettem, de rajtuk hagytam, majd a héjas tojásokat egy napra beleáztattam a szójaszószos teába.
Ha erősebb ízekre vágyik valaki, emelheti a szójaszósz mennyiségét vagy az áztatás hosszát - ez így éppen arra volt elég, hogy a fehérje kívülről márványosra színeződjék, a sárgája pedig enyhén sóssá váljon.

A maradékmentés további trükkjei következnek: ennek itt csak körülbelül egyharmadát tudtam elsőre megenni, úgyhogy másnap a megmaradt hideg sültből levágtam két nagyobb szeletet (szendvicsbe jó lesz felkiáltással), a többit pedig felkockáztam, és elővettem a kuszkuszt.
A kuszkusznál gyorsabb köret nincs, személyenként egy-két maréknyit elegendő azonos mennyiségű forró vízzel (vagy zöldség-, esetleg húslevessel) leforrázni, letakarni, aztán öt perc alatt kész is. A pulykakockákat egy serpenyőben átpirítottam, meghintettem kevés curryporral, felforrósítottam vele a tepsiből kikotort maradék zöldséget is, aztán beleöntöttem a kész kuszkuszt, és összekevertem.

Nagyon egyszerű és magától értetődő recept, no de azért. Lehet kenyérkére, lepényre, szendvicsre kenni, salátába keverni, zöldséggel vagy csipsszel mártogatni, bármit.
Hozzávalók kb. 2 decihez:
A darabokra vágott medvehagymát, az avokádó kivájt húsát, a lime levét és a sót az aprítógép poharába tettem, egynemű masszává kevertettem a géppel, majd az olívaolajjal még krémesebbé lazítottam. A koktélparadicsom-darabkákat már csak kanállal kevertem hozzá, hogy ne törjenek össze.

(A képen látható minisaláta is világ egyszerűje: felcsíkozott jégsaláta és medvehagyma, negyedelt koktélparadicsom és vékonyra karikázott retek keveréke.)
Nesze nekem húsvétvasárnapi vacsora, álfrancia álbárány.
Hozzávalók egy tepsihez (ugyan egyedül voltam rá, de kisebb adagot csinálni nem érdemes és nem is nagyon lehet - majd holnap továbbjátszom a maradékkal):
A húst megtisztítottam a hártyától, megmostam, leszárogattam, aztán egy uzsonnás zacskóba dugtam. Ráöntöttem az olajat és a szójaszószt, összeráztam, aztán gumival lezártam a zacskó száját és másfél napra bedugtam a hűtőbe. Sütés előtt egy órával elővettem, leszárogattam róla a pácot, és félretettem, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.
Egy órával később a sütőt begyújtottam 120 fokra. Elővettem egy sütőtepsit, néhány kanálnyi olajat öntöttem az aljára, majd a feldarabolt zöldségeket és a kakukkfű-ágakat beledobtam, sóztam, borsoztam. A tepsit megrázogattam, hogy a zöldségek meg a fűszerek alaposan összekeveredjenek, és mindent bevonjon az olaj.
Egy teflonserpenyőt felforrósítottam, a pulykahúst minden oldalán 2-2 percig körülsütöttem benne, majd átraktam a sütőtepsibe a zöldségekhez, és aláöntöttem egy pohár vizet.

Bedugtam a sütőbe, és két órán át hagytam párolódni-sülni. Félóránként átforgattam a zöldségeket, hogy egyenletesen piruljanak, a sütés félidejében pedig, mivel tartottam tőle, hogy a pulyka talán kiszárad, a tetejére borítottam a két szelet sonkát.
Ez lett a végeredmény:

Öt perc pihentetés után felszeleteltem a pulykát, majd a zöldséggel és krumplipürével tálaltam - ez utóbbira rámertem egy keveset a tepsi alján kialakult csodálatos zöldségléből is:

Természetesen még megmaradt a hús kétharmada. Sebaj, holnap is van nap.
Egy kis saláta, egy kis hagyma, egy kis szeletelt sonka. Meg egy kis gorgonzolás tojás, meg egy kis medvehagymás lepényke, meg egy kis avokádósalsa...

(Vajon ki fogja megenni a vacsorámat?)
A fából vaskarika meg a piszok nagy csalás kiváló példája. Az eredeti Pasqualina-tortában, ami jellegzetes olasz húsvéti étel, spenót van, ricotta, kemény tojás, parmezán, és mindez házilag gyúrt tésztalapok között. Na ebben kemény tojás ugyan volt, de az összes többiből egy szál sem.
Hozzávalók egy személyre:
A medvehagymát fellaskáztam, teflonserpenyőben a felforrósított olívaolajon megfonnyasztottam, sóztam-borsoztam, majd félretettem hűlni. Egy 10 cm átmérőjű ramequin-formát kivajaztam, kiliszteztem. A levelestésztát körülbelül 40×20 centisre kinyújtottam, kétharmadával kibéleltem a ramequint, villával megszurkáltam a tészta alját. Bemelegítettem a sütőt 200 fokra.
A langyosra hűlt medvehagymát összekevertem a tejföllel, felét belekanalaztam a formába, belenyomtam a tojást, a hagymás massza másik felét is rásimítottam, megszórtam a reszelt sajttal,

aztán egyenletesre vágtam a kilógó tésztaszéleket, és összecsippentettem a töltelék teteje fölött a tésztát.

A megmaradt egyharmad tésztalapból kivágtam derelyevágóval egy éppen akkora kört, mint a forma átmérője, majd a formában lévő tésztát megkentem a felvert tojással, rányomtam a tetejére a kört, és azt is megkentem tojással.
25 percig sütöttem, további tíz percig még a kikapcsolt sütőben hagytam, aztán kiszedtem, megvártam, míg langyosra hűl, majd késsel körben fellazítottam a szélét, és kiszedtem a formából.

A medvehagymás hetet sajnos elvitte a cica meg az influenza, de ha az is belefér az értelmezésbe, hogy hét recept jelenjen meg itt, akkor arra még bőven megvan az esély: eddig két receptnél tartok, és ma is vettem a piacon három csokornyi medvehagymát, szóval nem adtam még fel, de nem ám.
Eddig még sosevolt módon egyedül húsvétolok, de eszem ágában sincs zsíros kenyéren tenni ezt. Ha nem is túl felemelő, de hasznos projektként a továbbiakban azt kísérlem meg bemutatni, hogy miként lehet egyetlen személyre húsvéti menüt főzni (a lehető legtöbb medvehagymával, persze).
Sajnos a húsvét háztartásunkban megszokott automatikus kajaügyi velejáróit (sáfrányos kalács, főtt sonka, sonkafőzőléből készült leves, a sonkával együtt főtt tojás, báránysült) egy személyre gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani, de így is akad egy s más, amit megsüthetek-főzhetek, aztán húsvéti menünek nevezhetek.
Szóval ne tessék feladni a reményt, én se teszem.

Kicsit elcsúsztam a bejegyzésekkel, mert megint gyötör az influenzám, de próbálom tartani az ütemtervet... Ezzel nem is volt nehéz, negyedórás villámrecept.
Hozzávalók egy személyre:
Lebőröztem, kicsontoztam a csirkecombot, a húst apróra vágtam. Teflonserpenyőben felforrósítottam az olajat, azalatt előkészítettem a hagymákat is. A felforrósodott olajon, közepes lángon egy kis sóval üvegesre pároltam a póré- és az újhagymát, majd a csirkedarabkákat is rádobtam. Átforrósítottam, majd rászórtam a medvehagyma-csíkokat is. Mikor összehuttyantak, ráöntöttem az egészre a krémsajttal elkevert tejet, kavartam még rajta néhányat, és kész is volt.

Jobb napjaimban talán krumplipürét csináltam volna mellé, ezúttal beértem egy kis házi zsemlével is.
Szerfölött egyszerű étel, de mégiscsak van néhány hátulütője. Elsőként például a rendkívül látványos rondasága - az én változatom legalábbis úgy nézett ki, mint ami egy zombifilmből, leginkább a Planet Terror címűből lépett ki. Második hátulütő, hogy annak nemigen ajánlom, aki nem szeret húsokat taperolni (igen, Hosszu, itt abbahagyhatod az olvasást). Harmadik problémaként pedig azt említeném, hogy, bár összidőben nem sokba fáj, az elkészítési fázisokat mégsem tudnám úgy jellemezni, hogy pikk-pakk, vacsora.
Igaz, a harmadik tényezőben az is szerepet játszik, hogy egy holnapi (és tulajdonképpen egy holnaputáni) ételt is előkészítettem egyidejűleg, de hát ez már csak így megy, ha egyetlen személyre kell főzni.
Hozzávalók:
A sós-borsos-rozmaringos vizet feltettem a tűzre egy lábasban. Amikor már forrt, beletettem a csirkecombokat, levettem kislángra, 20 percig főztem, majd a combokat a lében hagytam kihűlni.
A kihűlt csirkecombok közül az egyiket becsomagoltam, betettem a hűtőbe, az átszűrt főzőlevet ugyancsak, aztán a megmaradt csirkecombnak kézzel, mint az állatok, óvatosan fellazítottam a bőrét.
Amíg a csirkecombok hűltek, begyújtottam a sütőt 220 fokra, majd kis lángon a gáztűzhelyen egy teflonserpenyőben a löttyintésnyi olajon összehuttyanásig pároltam a medvehagyma-csíkokat. Miután azok is kihűltek, összekevertem a reszelt sajttal.
A medvehagymás keveréket betömködtem a csirkecomb fellazított bőre alá, beletettem egy tepsibe, köré szórtam a fagyasztott krumplit, az egészet 18 percig sütöttem 220 fokon, végül pedig két percre grillezőre kapcsoltam a sütőt.

Szegény kis elhanyagolt blogocska, hosszú szünet volt ez, de most, hogy ismét itt a medvehagyma szezonja, mától egy héten át mindennap új poszt várható...

(Rendben, tudom, hogy mindenféle elmaradásaim vannak, de ezt most kell leírnom, amíg el nem felejtem, hogyan csináltam.)
Időnként belefutok olyan receptekbe, amik füstölt csirkemellet meg füstölt libamellet meg hasonlókat igényelnek, aztán persze fogalmam sincs, honnan szerezhetnék ilyesmit, így ezúttal megpróbálkoztam vele magam - hát mit ne mondjak, érdemes. Azt azért előrebocsátom, hogy nem kis kosszal meg füsttel jár, úgyhogy szagelszívó meg kitűnően záródó lábasfedő meg a lábasba passzoló rács meg egy csomó alufólia nélkül nem is érdemes hozzáfogni. Szerencsére van egy eléggé ritkán használt zepter-szerű lábaskészletünk, aminek csodásan passzentos fedői vannak meg a legnagyobb lábasba illeszthető lyukacsos zöldségpároló betétje - sose vettem nagyobb hasznukat, mint most.
A receptet a neten fellelhető "tea smoked chicken breast" receptekből rakosgattam össze magamnak, ennél pontosabb forrást nemigen tudok megadni.
Hozzávalók:
A megmosott, leszárított csirkemellet beledugtam egy uzsonnás zacskóba, utána öntöttem a szójaszószt, gyömbért és fehérborsot, majd begumiztam a zacskót, és az egész pácolékot bedugtam egy órára a hűtőbe. Néha megforgattam, hogy mindenhol egyenletesen érje páclé, majd egy órával később kivettem a csirkemellet a zacskóból, leszárogattam egy papírtörlővel, a zacskót pedig mindenestül kidobtam.
A lábast kibéleltem több rétegnyi alufóliával, arra rászórtam a rizst, a teát és a cukrot, a lábosba tettem a zöldségpároló betétet, a tetejére a fedőt, majd a legnagyobb lángra feltettem a lábast, bekapcsoltam a szagelszívót. Időnként belenéztem, mit csinál, aztán mikor füst kezdett gomolyogni alulról a zöldségpároló betét lyukacsain keresztül, rátettem a betétre a csirkemellet, vissza a fedőt, a lángot levettem közepesre, és a szagelszívót felkapcsoltam a legmagasabb fokozatra.
Tíz perc múlva elzártam a lángot a lábas alatt, még öt percig hagytam bent füstölődni a csirkemellet, majd levettem a fedőt, kikaptam a csirkét, és félretettem, hogy langyosra hűljön. (A szagelszívót csak akkor kapcsoltam ki, mikor a lábas már nem füstölgött tovább, amikor pedig már a lábas is kihűlt, összefogtam a fóliabélést, és kivágtam a kukába. Így is volt mit mosogatni bőven, a szójaszószos pára mindenhová felragadt a lábosban, fedőben, párolóbetétben.)

Rettenetesen nyamnyam, mire odajutottam, hogy lefotózzam, már csak ennyi maradt belőle. És most beteszem a hűtőbe, és azt nem nyitom ki estig. Remélem, sikerül.
Lepényt általában akkor szoktam készíteni, ha a) van a mélyhűtőben leveles tészta, b) éppen zsemléket sütök. A b) esetben ugyanis egy kevéssel több alapanyagot készítek elő a kenyértésztához, aztán az első kelesztés és átgyúrás után levágok egy nagyjából húszdekányi adagot, és ezt nyújtom bele a piteformába.
Ezúttal a b) esetről volt szó. (Amennyiben a kenyértészta készítése is érdekel, itt van egy alapleírás, de ha ez nem tetszik, gépeljétek csak be nyugodtan a keresőablakba, hogy "zsemle". Sütöttem már egynéhány-félét, khm.)
Hozzávalók:
Felmelegítettem a sütőt 180 fokra, kivajaztam-liszteztem egy 28 centi átmérőjű piteformát, majd a kenyértésztát kinyújtottam, és peremet húzva belefektettem a piteformába. Sütőpapírt borítottam a tetejére, ráöntöttem a sütőnehezékként hasznát félkiló muzeális orsótésztát, majd az előmelegedett sütőben 10 percig sütöttem, kivettem, hagytam hűlni. (Jellegzetesen csereberés, hátulsó pár előre fuss típusú sütés volt ez is: amikor bekapcsoltam a sütőt, előbb a zsemléket gömbölyítettem meg, és készítettem elő a második kelesztésre, csak utána láttam hozzá a nyújtáshoz. Így hát mikorra megsült a lepényalap, a zsemlék éppen eljutottak abba az állapotba, amikor bedughattam azokat is a sütőbe, helycserés támadás. Amíg a lepénytöltelék elkészült, meg is sültek a zsemlék, újabb helycserés támadás.)
Amíg a sütőben egymást cserélgették a zsemlék meg a lepénytészta, felforrósítottam egy nagyobb teflonserpenyőt, a vékonyra szeletelt gombát nagy lángon, egy löttyintésnyi olajon megpirítottam, aztán átöntöttem egy kisebb tálba. Közepesre vettem a lángot a serpenyő alatt, és további kevés olajon üvegesre pároltam a felkockázott hagymát. Mikor megpuhult, rádobtam a fokhagymát is, majd egy perccel később újra felcsavartam a lángot, visszaöntöttem a gombát, felforrósítottam, majd rálocsoltam a szójaszószt, összekevertem, és lehúztam a tűzről. (A gombával azért játszottam kipakolós-bepakolósat, mert pirított gombára vágytam, nem pároltra, és nem akartam, hogy levet eresszen.)
Egy keverőtálban habverővel összekevertem a tojásokat a tejszínnel, sóztam-borsoztam. A piteformáról leemeltem a sütőnehezékes sütőpapírt, a hagymás gombát elrendeztem a tésztán, aztán ráöntöttem a tojásos tejszínt. Félórát sütöttem.

Attól, hogy nem írok ide semmit, még nem álltam rá a fagyasztott pizzákra, úgyhogy íme, egy kis ízelítő az elmúlt hónapból:





Érdeklődés esetén részletezem is.
Karácsonykor meg szilveszterkor általában nem én főzök - sütni ugyan én sütök, de a megszokott zsemlefelhozatalon túl ilyenkor általában már csak a bevált receptekből szoktunk csemegézgetni, mint például idén karácsonykor a banános-csokis kenyér, vagy mára a körtés-diós muffin. Éppen ezért írnivalóm sincs igazából más, mint boldog új évet kívánni mindenkinek, aki idetéved - legyen jövőre is sütni-főzni valója!
Hétfő reggel újabb rettenetes adag hagyta el a konyhát, de ezúttal nem fárasztlak az elkészítés leírásával, csupa kipróbált recept és csupa már ismert módszer került alkalmazásra.

Fentről lefelé, balról jobbra: csokicsók, mogyorós keksz, omlós vaníliás keksz, kávés csillag, omlós kakaós keksz. Elkészítési összidő: három és fél óra.
Még van belőle egy kevés...
A lelőhely szintén a Burda finomságok 2000/1., maga a süti pedig pofonegyszerű, mint általában.
Hozzávalók kb. 40 darabhoz:
A földimogyorót finomra daráltam, összekevertem a liszttel. A puha margarint, a porcukrot és a tojássárgáját robotgéppel kikevertem, a lisztet és mogyorót is hozzáadtam, majd a keverőtálat a masszával bezacskóztam, és egy órára a hűtőbe dugtam.
Egy órával később két tepsit kibéleltem sütőpapírral, a sütőt bemelegítettem 175 fokra, a masszából pedig lisztes kézzel diónyi golyókat formáltam. A golyók közepére egész szem mogyorót nyomtam, majd az előmelegedett sütőben 20 percig sütöttem a kekszeket.

... avagy hogyan dobjunk össze három óra alatt egy nagy tálca süteményt.
Tavaly már volt egy ehhez hasonlatos poszt, de az ilyesmit úgyis minden évben újra és újra elkövetem, szóval miért ne írhatnám le, idén mit sikerült kihoznom belőle első körben még szerdán (persze nincs még itt megállás, miért is lenne). Ezúttal rusztikusra vettem a figurát, ami mindösszesen annyit jelent, hogy nem dekoráltam ki a süteményeket a leggiccsesebb szórócukraimmal, viszont ami késik, nem múlik, majd meglátjátok. Mindenesetre ez is a "piszok nagy csalás" kategóriába tartozik: a látszat ellenére összesen háromféle tésztából áll a kupac.

Ezúttal is ugyanazzal indult az egész: este bekevertem a csokicsók masszáját, lefolpackozva a hűtőbe dugtam. Másnap délben (nem értem rá korábban) nekiláttam a további cuccoknak is. A múltkor leírt omlós vaníliás keksz tésztájából készítettem el egy tripla adagot - mikor már morzsássá vált a dagasztógépben, három részre osztottam, és a gyúrólapon külön-külön összedolgoztam azokat. Az egyik natúr maradt, a másikba másfél teáskanál fahéjat, a harmadikba két evőkanál kakaót tettem ízesítésnek. A kész tésztagombócokat külön-külön zacskóba csavartan betettem a hűtőbe. Ezután a robotgéppel bekevertem a balközépen látható pofonegyszerű földimogyorós keksz tésztáját (recept érdeklődés esetén a kiadóban, bár mondjuk nemérdeklődés esetén is - jelentősen többen olvasnak, mint ahányan hozzászólnak, és hátha hasznát veszik). Ez is bement lefolpackozva a hűtőbe. És akkor végre elővettem a csokicsókot.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A sütőpapírból kivágtam hat tepsinyi darabot, kettőt a tepsikbe terítettem, kettőt a munkalapra, kettőt félre tartalékba, aztán uccuneki. Szerencsémre mindegyik süteményt 180 fokon kellett sütni, bár a kekszeknél azért lehúztam egy kicsit a hőfokot, túl gyorsan barnultak az én ízlésemhez. Gyakorlatilag futószalagon ment az egész: mikor kész lett egy tepsi, óvatosan átcsúsztattam egy rácsra sütőpapírostul a tartalmát, a tepsit pedig kivágtam a teraszra, hogy gyorsabban hűljön. Amíg az egyik adag tészta sült, azalatt a következő adagot készítettem elő; mikor az egyik alapanyag elfogyott, elővettem a másik tésztát. Mikor a sütik kihűltek a rácson, átraktam azokat a tálcára, a sütőpapírt meg azonnal recikláltam. A kekszeknél nem marháskodtam a formákkal, szív alakú lett az összes, a földimogyorós kekszhez meg diónyi gombócokká formáltam a masszát, és egy egész szem földimogyorót nyomtam a közepükbe. A tészták természete szerint mindegyik masszából maradt éppen annyi, amennyi már egy negyed tepsire sem elég, de azért kidobni sajnálná az ember: ezeket visszazacskóztam, visszadugtam a hűtőbe, majd a teljes hadművelet végén összehoztam még belőlük egy tepsire való aprócska himmihummit. A képen ezek is megcsodálhatók: balról jobbra haladva kis fahéjas kekszkorongok, a felszínükbe nyomkodott háromszínű csokigolyócska dekorral; kis kakaós kekszkorongok, a tetejükön földimogyorós minigombócokkal; valamint kis vaníliás kekszkorongok, a tetejükön mini csokicsókkal.
Erről a tálcáról kapott egy kis zacskónyi adagot mindenki, akivel szerdán és csütörtökön találkoztam, és még nekünk is maradt egy tányérnyi, de persze annak már nagyrészt kampec, pedig igen visszafogottak voltunk. Különben is, a Repülő Kutató munkahelyén sütikészítő versenyt hirdettek, és családtagok is nevezhettek - ugyan minden bizonnyal valaki nagymamájának a zserbója fog nyerni, de azért ezt nem hagyhattam ki, mert úgysincs más dolgom van, amit nem lehet. Szóval az igen közeli jövőben újabb kupaccal jelentkezem, kéremnekapcsojjaki.
Azt hiszem, ez is be fog lépni az alapreceptjeim közé: egy hét után sem változott semmit az állaga, ugyanolyan omlós maradt. Ha a fűszerezésen, esetleg a formán is változtatok, többféle omlós kekszet is összehozhatok, és nem is csak adventre, hanem bármikor. A recept forrása a kedvenc adventi sütis folyóiratom, a 2000/1-es Burda finomságok - lassan már a teljes receptlistát végigsütöm belőle.
Hozzávalók 1 tepsihez (30 darabhoz):
A lisztet, sütőport, cukrot, vaníliát összekevertem a dagasztógép keverőtáljában, aztán rávagdostam a vajat, és morzsás keverékké dolgoztattam össze a géppel, utána pedig kiborítottam a gyúrófelületre, és kézzel gyorsan összegyúrtam. (Nekem ez a módszer jött be leginkább az omlós tésztákkal: csak akkor nyúlok hozzá kézzel, amikor tényleg muszáj, viszont van egy pont, ahol tényleg muszáj. Ha mindvégig kézzel gyúrnám, túlságosan átmelegedne; ha mindvégig géppel akarnám megcsinálni, holnapután kiskeddig forgatná a tálban a morzsákat.)
Kis zacskóba csomagolva egy órán át pihentettem a hűtőben, majd a sütőt begyújtottam 180 fokra, a tésztát enyhén lisztezett felületen körülbelül félcentis vastagra nyújtottam, szívecskéket szúrtam ki belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Az előmelegedett sütőben nagyjából negyedórát sütöttem.

Lehet díszíteni, továbbgondolni, fahéjjal vagy kakaóval fűszerezni, nekem már vannak ötleteim. Mindenesetre következőkor legalább dupla adagot készítek...
Most komolyan, tényleg ezt a nevet adták neki a Kiskegyed 2003/47. számában, amit eleve csak azért vettem meg anno, mert a címlapon 40 karácsonyi sütemény receptjét ígérte. Aztán persze nem sütöttem meg ezekből egyet sem, de ami késik, nem múlik. A rég bevált klasszikusok előbb-utóbb úgyis előkerülnek a sütögetés során, de addig is, nem árt, ha kipróbálok néha valami újat.
Még jobb, ha az a valami egyszerű és sokféleképpen variálható (lásd a Sütikészítési kisokos 2. pontját), valamint egy egész tojás kell bele. Röhögni lehet rajtam nyugodtan, de a decembereimet időnként úgy látom magam előtt, mintha nagyrészt az egész hónap azzal telne, hogy fölösleges tojásfehérjékhez vagy tojássárgájákhoz keresek újabb recepteket.
Hozzávalók 30 darabhoz:
Az alapanyagokat beledobtam a dagasztógép keverőtáljába, aztán rábíztam a dolgot a szerkezetre. Mikor már nagyobb morzsákba állt össze a tészta, kezembe vettem a dolgokat, gömbbé alakítottam a masszát, majd egy műanyagzacskóban egy órára pihenni tettem a hűtőbe.
Egy órával később begyújtottam a sütőt 180 fokra, kibéleltem egy tepsit sütőpapírral, majd a tésztából diónyi darabokat csíptem le, gombóccá alakítottam azokat, és rápakoltam a tepsire. Tizenkét percig sütöttem, ezalatt a diónyi gombócok öt centi átmérőjű puszedlikké folytak-nőttek.

Finom, de semmi különös, ráadásul kevés munkát igényel - ideális a további változtatásokhoz.
U.i.: Azóta sajnos kiderült a recept egyik aprócska hátulütője: nem érdemes tartogatni, mert három-négy nap alatt olyan kemény lesz, mint a beton. Jó, lehet, hogy például dobozban jobban bírja, de a bedobozolt dolgokról általában megfeledkezünk. A memóriánk egy aranyhalé.
Ez is ugyanabból a kiadványból származik, mint az előző bejegyzés citromos kókuszcsókja - sajnos így két recept után már nyilvánvaló, hogy a könyvben szereplő sütési hőfokokat és időtartamokat fenntartással kell kezelni, bele is kellett nyúlnom mindkettőnél, és akkor már a hozzávalókkal is machináltam kicsit. Ennek a kalácsnak az esetében a kelesztési módszereknél is húztam a számat, de mindent ki kell próbálni legalább egyszer, úgyhogy hajrá. Mindenesetre mikor szétnyílt a belsejük, mint egy bibliotéka, ezt a pesszimisták elégedettségével vettem tudomásul. (Mellesleg megjegyezném, a könyvben szereplő fotón is csak felszeletelt állapotban mutatják be a kalácsot - ez általában jelzésértékű a kész termék esztétikai pontszámát illetően.)
Hozzávalók két kalácshoz:
A dagasztógép keverőtáljában a langyos tejet összekevertem a mézzel, feloldottam benne az élesztőt, aztán bekapcsoltam a gépet, és apránként hozzáadagoltam a tejes-mézes-élesztős löttyhöz a lisztet, a tehéntúrót, a citromhéjat, fahéjat és mezeskalács-fűszert. A kész puha masszát letakarva félretettem egy órára kelni.
Az egy óra letelte után ismét bekapcsoltam a dagasztógépet, a tésztához hozzáadtam a vajat, a mazsolát és a félbevágott szilvaszemeket. (Kevés lisztet kellett még hozzáadagolni, mert túl ragacsos lett.) A sütőt is bekapcsoltam 180 fokra. A kész tésztát hat részre osztottam, két darab hármas fonatú kalácsot készítettem belőle. A sütőpapírral bélelt tepsire tett kalácsot átkentem a tojássárgájával, aztán 180 fokon félórát, 150 fokon további negyedórát sütöttem.
Nem túl édes kalács lett belőle, valamilyen savanykás lekvárral érdemes eszegetni.
